Az elfelejtett ünnep – előjegyzési felhívás

borito

Nyerges Gábor Ádám 2015 nyárra tervezett Az elfelejtett ünnep című harmadik verseskötete előjegyezhető a Műútnál.

A kötet megjelenésének lehetősége az olvasók kezébe került, vagyis megfelelő számú előjegyzés összegyűjtése esetén valósulhat csak meg.

A szerző felhívása:
Ha akad közöttetek olyan, aki bármikor is látott bármi értéket az írásaimban, most arra kérem, legyen akár irántam, akár a kiadóm, a Műút könyvek vagy a kötetet szerkesztő Darvasi Ferenc iránt annyi bizalommal, hogy előjegyzi Az elfelejtett ünnep című kötetem, mely máskülönben nagy eséllyel örökre a fiók mélyén maradna.

A könyv ára 1950 forint, melyet erre a számlaszámra utalhattok át: Szépmesterségek Alapítvány, 11734004 -20412245
E-mailben tudjátok jelezni a kiadónak, hogy előfizettétek a könyvet: szepmestersegek.alapitvany@gmail.com

Segítségetekért és megelőlegezett bizalmatokért cserébe egy kemény táblás, harminckét versből álló kötetet tudunk felajánlani. A fülszöveget Nádasdy Ádám írta, így szól:

Igazi poézis található ezeken a lapokon: klasszikus versírás folyik itt. Sok természeti kép, gyakran esővel, hóval, alkonnyal, s mindezek szervesen hangolódnak egybe a lélek állapotaival. Melankólia van bőven, ami kissé kiment a divatból, de ha egy olyan (egyébként roppant jó humorú!) ember tárja elénk legszemélyesebb bánatait, mint Nyerges Gábor Ádám, akkor a vers kap egy fanyar árnyalatot, amitől egészen mai lesz. „Utcára megyek, járkálok körbe, zsebemben a bélést szorítom ökölbe.” Sokszor van szép zenéje a verseknek, van köztük sok szonettszerű, bár sohasem szabályos, semmi sem szabályos, mintha hasztalan vágyna szabályra, keretre, valami átfogóra, például két karra, mely átfogja. Sok versben nekifut a szabályosnak, és mi végignézhetjük, ahogy a szabály szétomlik a kezében. Komoly kötet ez, mert Nyerges szereti a verset. Szereti megírni veszteségét, magányát, az elmúlt – elrontott? – gyermekkor iránti nosztalgiát, és hozzá a felnőttség keserves tanulságait: „A tett is az, ha az ok hamis.” Naiv és koravén egyszerre, öndicsérő és önostorozó. Néha csak beszél hozzánk, fesztelenül, néha meg szárnyal, nagyon feszesen. A legszemélyesebb lírából való kötet ez: szépítés nélküli, emberi arckép áll össze belőle.

*
Az előjegyzés okairól és előzményeiről Papp Sándor Zsigmond cikkében olvashattok bővebben.

Itt pedig pár vers olvasható a tervezett kötetből, kedvcsináló jelleggel, hogy mégse látatlanban kelljen megítélnetek, mire adtok ki pénzt:

Madártávlat
Nem lesz veled
Nem a madarakról, Ideje van
Az elfelejtett ünnep

A kötet facebook oldala: https://www.facebook.com/azelfelejtettunnep

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.