Ungarische Riviéra

JAK-tábor blog 1. nap

Oké, ami a pulóvert illeti, nem viccelt a JAK, amikor a facebook-os oldalán megosztotta, hogy lehetőség szerint mindenki tegyen be a táskájába még egyet. Idén huszonhatodik alkalommal nyitotta meg kapuit a JAK tábor – ezúttal, rendhagyó módon Balatonszemesen, ám hiába Ungarische Riviéra, a nyári kánikula láthatóan elmarad, hűvös este, szitáló eső, klímaeltolódás, fűtőtestekbe préselődött pingvinek és az égen vánszorgó, még az augusztus 20-ai tűzijátéktól égési sérüléseket szenvedő felhők (8 napon belül gyógyuló sérülés) vánszorgása jellemzi az időjárást.

A magyar tenger vize a rosszindulatú pletykák szerint 17-18 fokos, és tegnap délután kimászott belőle ráklábain az ország tortája, kisebb tömeg gyűlt össze csodálni a cukormázból formált idegen testet, amely később megindult a város ellen, s fondant hálókat szőtt a sarkokba.

Nem sokkal négy után, miután sikerült mindenkit begyűjteni a kricsmiből megkaptuk az eligazítást: az első lépések – meddig tart nyitva a kocsma és persze melyik a legolcsóbb – hol találhatunk trafikot, ha beüt a nikotin-para – és persze megkezdődik a rendezvény-helyszín felmérése, összehasonlítása – s habár mindenki egyet ért abban, hogy azért összességében hiányzik a régi hely, kellő izgalommal csomagolják magukat Balatonszemesbe a JAK táborosok.

A vacsorára kiosztott – egyébként remekül elkészített – tarhonyás hús boldog béke időket idéz, csakúgy mint a rendezvény programjainak otthont adó terem, ahol kevéssel az étkezés után már Áfra János interjúzza a Gömbhalmaz irodalmi kört, és sok szó esik Miskolcról, ami állítólag egy kevésbé impozáns város, illetve arról, meddig érdemes csoportban gondolkodni. – Amíg tudunk egymásnak újat mondani, addig csináljuk – érkezik a felelet. A szünetben mindenki füstöl – hét órától elkezdődik az Író Cimborák Hét határon nemzetközi meseproject bemutatkozása és már mindenki várja az esti programot is, mindenekelőtt Hanno Millesi osztrák író szereplését.

– Holnaptól áttérek a műanyag poharakra, hogy ne kelljen annyit mosogatni! – összegzi a nap tapasztalatait a szemközti vendéglátós, s este tíz után már mindenki úgy érzi, kellően felvértezte magát a tábor – készen állunk bemászni egy uszadékfából tákolt trójai balaton-hattyúba, és megindulni valami ellen, ami nagy és sötét, és cseppet sem szeret olvasni – de végül mégis inkább aludni tér mindenki, sokan talán csak azért, mert hűvös van, és elfelejtettek még egy pulóvert tenni a táskájukba.

Komor Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.